Csillagászat a Hohe Tauern Nemzeti Park területén

KPH_3130c_SattleggersAlpenhof

Európa legszebb csillagos égboltja alatt

Vannak helyek, ahol az éjszaka még mindig olyan sötét, amilyennek lennie kell - és ezért különösen fényesen csillog. Európa két legsötétebb helye a karintiai Hohe Tauern Nemzeti Parkban található: mesterséges fénytől védve, hegyekkel, erdőkkel és tiszta tavakkal körülvéve. Itt az égbolt a maga teljes pompájában mutatkozik meg - csillogó csillagképekkel, vándorló bolygókkal és a Tejúttal, amely fénylő szalagként húzódik a hegycsúcsokon.

Emberger Alm - az univerzum kapuja

A Dráva-völgyben, mintegy 1800 méteres tengerszint feletti magasságban található Emberger Alm Közép-Európa egyik legismertebb amatőrcsillagászati megfigyelőhelye. A modern távcsövekkel felszerelt nyilvános csillagvizsgáló még a kezdők számára is lehetővé teszi, hogy az űrbe tekintsenek: a holdkráterek, a Szaturnusz gyűrűi vagy a távoli galaxisok hirtelen kézzelfoghatóvá válnak. A rendszeres vezetett túrák és megfigyelési estek a csillagászatot kicsik és nagyok számára egyaránt élménnyé teszik.

Astental - Európa egyik legsötétebb helye

Az Emberger Alm mellett az Astental-völgy is Közép-Európa egyik legimpozánsabb sötét égboltja. A mesterséges fénytől védve páratlan kilátás nyílik itt a csillagokra: a Tejút végigvonul az égbolton, a csillagképek tisztán ragyognak, és az univerzum végtelen mélysége különösen intenzív a holdtalan éjszakákon.

Az éjszaka megőrzése - a természet és az emberek számára

De az éjszaka nem csak számunkra, emberek számára lenyűgöző látványosság. A nemzeti parkban számos állat és növény függ a sötétségtől: Ez szabályozza az élet természetes ritmusát. Ezért a Hohe Tauern Nemzeti Park tudatosan elkötelezett az éjszaka védelme mellett. A megfigyelések és a vezetett túrák lágy vörös fénnyel zajlanak, ami élesíti az érzékeket, védi az állatokat és nyitva hagyja a kilátást az égre. Aki valaha is tudatosan utazott ebben a csendben, az tudja, hogy a sötétben nemcsak több csillagot lát - hanem intenzívebben hallja, érzi és érzi a természetet.

Látás a határon - egy éjszakai túrán

Éjszaka a látásunkat nem tudjuk teljes mértékben kihasználni, ezért sokkal többet érzékelünk a fülünkkel. A csoportból való kilépés minden egyes lépés hangjátékká válik. Ha szerencsénk van, hallhatjuk, ahogy a nemzeti park vadállatai ugrálnak a hegyeken és völgyeken át.

Ha kell, nem fáklyával, hanem lágy vörös fénnyel járják az éjszakát. Ez kevésbé káros az éjszakai állatok szemére, és nem kelti fel annyira a figyelmet.

Hasonlóképpen, a természettel - legyen az állat- vagy növényvilág - való kíméletes bánásmód is KELL! Ezért kérjük, hogy ne szedjetek ki növényeket, és ne csapjatok hangos zajt!